A posztszovjet után (?)

A posztszovjet után (?)

A posztszovjet után (?): A változó kelet-európai pufferzóna társadalmi folyamatainak földrajzi vizsgálata

A projekt a Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból biztosított támogatással (száma: 124291) valósul meg (2017.október 1.-2020. szeptember 30).

A téma, a változó kelet-európai pufferzóna társadalmi folyamatainak földrajzi vizsgálata, talán kissé tág, ugyanakkor a jelenlegi, Magyarországot is egyre inkább érintő, köztes-európai geopolitikai szituáció és a térségben zajló események (befagyott konfliktusok, háborús válságövezetek, el nem ismert államok) a folyamatok földrajzi vizsgálatát is indokolják.

Az Oroszországon kívüli európai posztszovjet térség a Szovjetunió felbomlásával, és a bipoláris világrend megszűnésével geopolitikai vákuumba került, majd az európai integráció és az újjászerveződő orosz állam között fokozatosan egyfajta pufferzónává vált az 1990-es években. A balti államok Európai Uniós csatlakozásával e zóna lényegében két tágabb térségre, az European Neighbourhood Policy szerint európainak tekintett dél-kaukázusi országokra (Azerbajdzsán, Grúzia, Örményország), valamint a köztes-európai régióhoz közvetlenül, ahhoz több kulturális és történelmi szállal kapcsolódó térségre (Belarusz, Moldova, Ukrajna) redukálódott.

Jelenlegi kutatásaink során ez utóbbi területekre fókuszálunk. A vizsgált terület pufferzóna-helyzete nem új keletű. A nyugatról keletre irányuló (német, lengyel, svéd, stb.) expanzió, valamint az ellenkező irányú orosz/szovjet terjeszkedési kísérletek számtalanszor átrajzolták a térség politikai, népességi és gazdasági térképét, miközben az új struktúrák egyszerre törölték el és használták fel a régieket. A helyben élő társadalmak fejlődését, politikai kultúráját, valamint gazdasági berendezkedését alapvetően meghatározta e határvidék-helyzetük, ám e szférák éppen a pufferzóna-szituáció miatt igen nagy komplexitást is mutatnak.

A térség legnagyobb államában, a sok népnek otthont adó Ukrajnában jelenleg kívülről látszólag a két legnagyobb etnikai csoport között éleződtek ki az ellentétek, ám a földrajzi térben világosan megjelenő kelet-ukrajnai frontvonal mellett a társadalmi teret további, sokszor markánsabb gazdasági, politikai, illetve hatalmi törésvonalak szelik át rávilágítva a nyugat-európai nemzetállami modell térségi irrelevanciájára. Nagyon hasonló a helyzet Moldovában, ahol a Dnyesztermenti Moldáv Köztársaság a 1990-es évek első felében történő elszakadásának következményeit már történelmi távlatokban is vizsgálhatjuk; ugyanakkor a társadalmi térben itt is alapvető választóvonalat húz az orosz és román orientáltság, illetve az önálló moldovai entitás kérdése. Jóllehet Belaruszban jelenleg nincsenek szakadár területek és az orosz kapcsolatról alkotott vélemények leginkább társadalmi és talán kisebb részt etnikai különbségekből táplálkozó törésvonal mentén osztják meg az ország közvéleményét, a kérdés, hogy a kívülről nézve letűnt kor reliktumaként jellemezhető vezetésnek meddig lesz támogatottsága és mikor éleződnek ki a meglévő ellentétek.

Az Unió az itteni konfliktusokat, társadalmi folyamatokat és a gazdasági élet rezdüléseit, valamint azok mozgatórugóit is már másfél évtizede, a 2002-es Koppenhágai csúcs óta megkülönböztetett figyelemmel kíséri. Ekkor határozták meg a 2004-es bővítés dátumát és az abban érintett országokat. Az EU keleti érdekszférájának definiálása megjelent továbbá a 2003-as Wider Europe koncepcióban is – amiből aztán 2004-ben a már említett European Neighbourhood Policy lett.

Így a 2004-es bővítéssel ez a terület az Európai Unióval közvetlenül határos térséggé vált. Ennek az új geopolitikai szituációnak a következményeként a magyar közvélemény és a politikai elit számára szintén érzékeny pontnak számít e térség helyzete. A rendszerváltás előtti évtizedek kényszerű kapcsolatai, a stratégiai fontosságú energetikai hálózatok mellett a térségben élő kárpátaljai magyar lakosság miatt áll a vizsgálni kívánt terület a figyelem középpontjában. Az elmúlt évek globális válságjelenségei után felértékelődő keleti kapcsolatok, a hazai politikában is megfigyelhető Eastern Partnership szintén előtérbe helyezi a terület történéseit.

A térséget érintő politikai/társadalmi/gazdasági diskurzus igen gyakran alkalmaz leegyszerűsítő dichotómiákat (nyugat-kelet, fejlett-elmaradott, demokratikus-autoriter, stb.), melyben azonban a konkrét térségi konfliktusok és válságjelenségek csak nehezen értelmezhetők. A régió jelentősége a rendszerváltás után leértékelődött, nem volt igény a legújabb folyamatok naprakész ismeretére. Így konzerválódott a hazai diskurzusokat átható, a korábbi évtizedekre jellemző  szemlélet és a tudományos közeg a kényszerűség évei után inkább elfordult a terület tudományos igényű kutatásától, aminek hatására néhány kivételtől eltekintve fehér foltként szerepel a rendszerváltás utáni évtized földrajzi szakirodalmában. A kivételhez tartoznak kutatócsoportunk egyik tagjának, Karácsonyi Dávidnak Ukrajnával és Belarusszal kapcsolatos kutatásai. A geopolitikai jelentőség, a földrajzi közelség, a gazdasági kapcsolatok, az energiapolitika alakulása, a nemzetpolitika változásai, a határon túli magyarság helyzete, EU Eastern Partnership és a forrongó térségben érzékelhető, a mindennapjainkat is befolyásoló változások megkövetelik a kutatói attitűd változását, igazolják a térség tudományos igényű vizsgálatának szükségességét.

A földrajztudománnyal is támogatott komplex helyzetkép kialakítása, amely különböző földrajzi léptékekben való vizsgálatot feltételez, nem csupán az egyetemes és a hazai tudomány, hanem a köztes-európai térség, és benne Magyarország jövője szempontjából is kiemelkedő jelentőséggel bír.