Balizs Dániel

Balizs Dániel 2010-ben végzett geográfusként a Szegedi Tudományegyetemen. 18 éves kora óta érdeklődik intenzíven az etnikai- és vallásföldrajzi kutatások iránt, ezt még szegedi élményeinek köszönheti. Disszertációjának fókuszában a nyugat-magyarországi, burgenlandi és muravidéki kisebbségi közösségek identitása, illetve a kisebbségek helyzetében fellelhető eltérések vizsgálata állt e három külön országhoz tartozó, mégis sok hasonló történelmi és földrajzi vonást hordozó tájon. 2013 és 2016 között az MTA Földrajztudományi Intézetében dolgozott, ahol kivette a részét a Kárpát-medencét érintő etnikai térképsorozat készítéséből, emellett idegenforgalmi (részben az etnikai turizmushoz kapcsolódó) kutatásokba is bekapcsolódott.

2017 óta a BME Urbanisztikai Tanszékének munkatársa, oktatási- és projektfeladatai mellett fontos célként tekint a földrajz és az építészet szakmai kapcsolódásának erősítésére, illetve az etnicitás jelentőségének kutatására a települési arculat és térhasználat kapcsán. Közelmúltbeli és jelenlegi etnikai témájú vizsgálódásaiban többek között az országhatáron átnyúló szuburbanizáció nyelvi hatásaival, a budapesti nyelvi tájkép átformálódásával, etnikai konfliktushelyzetekkel, illetve elszigetelt kisebbségi közösségek identitásával foglalkozik. Tervei közé tartozik a továbbiakban az etnicitás és a lakóhelyi mobilitás összefüggéseinek tanulmányozása kelet-közép-európai vonatkozásban. Jelentősebb külföldi ösztöndíjai: Bréma, Németország (2012), Vukovár, Horvátország (2018).

Balogh Péter

Balogh Péter érdeklődési területe egyrészt a földrajzi narratívák és térképzetek, másrészt pedig a nacionalizmus, ill. különböző népcsoportok együttélésének vagy egymástól való elhatárolódásának mechanizmusai. A két terület találkozása különösen érdekes; avagy mely eszmék, narratívák határozzák meg különböző csoportok belső kohézióját, ill. másokkal való viszonyukat. Balogh Péter kutatásai földrajzilag elsősorban Magyarországra, másodsoron Kelet-Közép-Európára fókuszálnak. A politikai földrajz tudósai mellett a centrum-periféria viszonyrendszer teoretikusai is inspirálják munkáját.

Balogh Péter tanulmányait Stockholmban, Budapesten, Utrecht-ben és Uppsalában folytatta. Németországban kétszer volt vendégkutatói ösztöndíjas. Doktori disszertációját 2014-ben védte meg a Stockholmi Egyetem Társadalomföldrajz Tanszékén a német-lengyel határtérség integrációja témaköréből. Azóta elsősorban az MTA KRTK Regionális Kutatások Intézetének munkatársa, de a 2015-2016-os tanévben tanított az ELTE TTK FFI Társadalom- és Gazdaságföldrajzi Tanszékén is. 2017-ben NKFIH posztdoktori, 2018-ban pedig Bolyai ösztöndíjat nyert.

Erőss Ágnes

Erőss Ágnes az Eötvös Loránd Tudmányegyetemen szerezte történelem és földrajz szakos diplomáit. 2007 óta az MTA CSFK Földrajztudományi Kutatóintézetének munkatársa. 2018-ban az ELTE TTK Földtudományi Doktori Iskolájában megvédett disszertációjában két többnemzetiségű város példáján (Beregszász és Nagyvárad) vizsgálta a politikai változások és köztérpolitika összefüggéseit a 20. századi rezsimváltások tükrében, különös tekintettel a szimbolikus tér és térhasználat egyes dimenzióira (köztérnevek, emlékművek).

Fő kutatási témái: a többnemzetiségű terekben és/vagy etnikai-politikai ütközőzónákban zajló szimbolikus térhasználatok, a nemzeti és etnikai szimbólumok térbeli megjelenítése, illetve alternatív térhasználatok; a Kárpát-medencében és a visegrádi térségben zajló migrációs folyamatok, főként a migrációt befolyásoló nemzetpolitikák az egyéni és családi stratégiák keresztmetszetében; kritikai kartogárfia geopolitikai ütközőzónákban (Kaukázus és Ciprus, de facto államok).

Kovály Katalin

Kovály Katalin 1987-ben született a kárpátaljai Makkosjánosiban. A II Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán szerzett BSc diplomát földrajz-biológia szakon, majd az Ungvári Nemzeti Egyetem földrajz szakos hallgatója lett, ahol 2010-ben „specialist” (MSc) diplomát szerzett. Ezt követően felvételt nyert az ELTE TTK Földtudományi Doktori Iskolájába, ahol jelenleg doktorjelölt. Disszertációjában az etnikai kapcsolati tőke szerepét vizsgálja a vállalkozások indításában és működtetésében, valamint ezen kapcsolatok összefüggéseit a térbeli fekvés, a társadalmi-etnikai struktúrák között, Kelet-Közép-Európai példák alapján.

Szakmai pályafutása során – többek között – tanársegédként dolgozott az Ungvári Nemzeti Egyetem Általános Természetföldrajzi tanszékén, majd 2015-ben az MTA CSFK Földrajztudományi Intézetének tudományos segédmunkatársa lett, ahol jelenleg fiatal kutatóként tevékenykedik. A prágai Károly Egyetemen és az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia Földrajzi Intézetében (Kijevben) is több hónapot töltött vendégkutatóként.

Kutatási területe leginkább Kárpátalja, illetve Ukrajna társadalom- és gazdaságföldrajzához kötődik, azon belül is az ott élő magyarság vizsgálatára fókuszál.

Tátrai Patrik

Tátrai Patrik az MTA CSFK Földrajztudományi Intézet tudományos főmunkatársa. 2002-ben végzett az ELTE-n geográfusként, majd 2009-ben védte meg „Etnikai mezo- és mikroterek a történeti Szatmárban” című PhD értekezését szintén az ELTE-n. 2003-ban MTA – Sasakawa ösztöndíjas, 2017-től pedig Bolyai ösztöndíjas. 2014-ben a Magyar Földrajzi Társaság Pro Geographia díjjal tüntette ki.

Társszerzője illetve szerzője az „Etnikai térfolyamatok a Kárpát-medence határainkon túli régióiban (1989-2002)” (2006), a „Válogatott bibliográfia Köztes-Európa etnikai földrajzához és etnikai térképezéséhez (1691-2006)” (2007), „Az etnikai térszerkezet változásai a történeti Szatmárban” (2010) és „A Kárpát-Pannon-térség változó etnikai arculata” (2012, 2013, 2015) című könyveknek.

Kutatásai elsősorban az etnikai és a politikai földrajzhoz kötődnek. Fő témái: a Kárpát-medencei etnikai térszerkezet recens változásai, az etnikai identitás és szocializáció vizsgálata (asszimiláció, hibriditás, auto- és heteroidentifikáció különbségei), a migráció és a nemzetpolitika összefüggései, etnikai szegregáció mintázatai egyes Kárpát-medencei településeken, a hatalmi viszonyok hatása a nyelvi tájkép alakulására, kritikai kartográfia.