Szkopje

A rendszerváltás előtt az utazások kedvelői számára a titói Jugoszlávia népszerű célpontja volt. Szkopje városában is többször jártam az 1980-as évektől kezdődően, és mindig lenyűgözött a város sokszínűsége, a régi városrészek keleti hangulata, a vár, a muszlim építészet kis gyöngyszemeként a Vardaron átívelő kőhíd, vagy ezek ellenpontjaként az a nagy tér, amelybe a modern városrész sugár útjai torkollanak. De a régi pályaudvar előtt sétálva is különös érzés kerített hatalmába: épülettömbje és környéke az 1963-as nagy földrengés után érintetlenül hagyva emlékeztet a város nemcsak történelmileg, hanem geológiailag is aktív történetére. Néhány hónapja azonban a város főterén, a Makedónia téren sétálva egyik ámulatból a másikba estem: hatalmas szobrok, historizáló épületek, épület -együttesek foglalták el az egykori hatalmas, üres térséget. Útitársaim elhűlve fényképeztek és halmoztak el ezernyi kérdéssel, amelyek leginkább a köztes-európai szemmel is furcsának tűnő várostervezés hátterére vonatkoztak.