Románok

A románok etnikai térszerkezete a 21. század első évtizedében

Jelmagyarázat: 1 – A román nemzetiségű lakosság aránya; 2 – 5% - nál kevesebb/100 főnél nagyobb román közösségek, a – 2500 fő fölött, b – 1000 fő fölött, c – 500 fő fölött; 3 – Határok, a – államhatárok, b – NUTS-2 határok, c – NUTS-3 határok, d – Transznyisztria és Moldova nem hivatalos határa, e – a Gagauz Autonóm Terület határa (Forrás: Román (2012), Moldáv (2014), Ukrán (2001), Magyar (2011), Szerb (2011) népszámlálások)

A térkép a keleti újlatin nyelvet beszélők területi elhelyezkedését mutatja Romániában és a környező országokban. Többségüket, elsősorban a Romániában élőket románnak tekinthetjük, ugyanakkor nem jelentéktelen részük magát moldávnak definiálja, főként az egykori Szovjetunió területén. Az ő etnikai öntudatuk erősebb az egykori Besszarábiában (a mai Moldovai Köztársaságban). Identitásuk sajátos Szerbiában a Timok völgyében és előrehaladt asszimilációjuk a Bánát szerb részén, a Duna mentén ÉNY-Bulgáriában, illetve Magyarország keleti határainál élők esetében. Sajátos a helyzetük Ukrajnában, ahol a román/moldáv településterülethez tapadva az egykori Monarchia történelmi tájain, Kárpátalján, Észak Bukovinában, illetve a korábban Besszarábiához tartozó Budzsákban jelentős a számuk. A román/moldáv etnikai törzsterülettől keletre található, egykori „Novaja Rosszija” területén is jelentékeny számban találhatunk mind a mai napig a 18. századtól az orosz cárok ösztönzésére betelepült román/moldáv nyelvűeket. A témáról bővebben itt olvashat.