Fantomhatárok nyomában a posztszovjet térségben

Fantomhatárok nyomában a posztszovjet térségben: a regionális egyenlőtlenségek történeti gyökerei és kapcsolata a mai konfliktuszónákkal (1897–2010)

Fantomhatárok és konfliktusok. A Szovjetunió szétesése után egy generációval a posztszovjet térségben még mindig akut politikai konfliktusok sora azt bizonyítja, hogy az 1990 után létrejött entitások belső feszültséggel terheltek. Ezen ellentétek nem kizárólag ideológiai-társadalmi szinten mozognak, de területi síkon is megjelennek, melynek a térségben a (látens módon a szovjet érában is erősített) nacionalizmus újjáéledése az oka. A politikai entitások instabilitását részben az okozza, hogy nem felelnek meg sem a homogén nemzetállam definíciójának, s az államnemzeti koncepció sem tudott mély gyökereket ereszteni – részben az elmúlt száz év gyakori ideológiai paradigmaváltásainak köszönhetően. A kialakult politikai határok a nekik szánt (identitásképző és homogenizáló) funkciót betölteni egyelőre csak nagyon nehezen vagy egyáltalán nem képesek. Ennek oka álláspontunk szerint pedig az, hogy a jelenleg létező és politikai értelemben véve fiatal vagy instabil határok éppúgy képtelenek voltak felülírni az évszázados fejlődés során kialakult fejlettségbeli és kulturális különbségeket, mint a megelőző politikai rendszerek és entitások. Azaz, a tradícionális viszonyok sok tekintetben máig meghatározzák a térség viszonyait. Azt gondoljuk tehát, hogy a térség problémaforrásai  is sokkal jobban értelmezhetők, ha a törésvonalakat területi alapon, azaz a vertikális jellegű politológiai és szociológiai megközelítés helyett visszatérünk a (korábban politikai szerepe miatt diszkreditált) regionális földrajzi és történeti nézőpont alkalmazásához.