Etnikai földrajzi kutatások a posztszovjet térségben

A Szovjetunió felbomlásával és a bipoláris világrend megszűnésével az Oroszország szomszédságában függetlenedő szovjet utódállamok geopolitikai vákuumba kerültek, majd fokozatosan egyfajta pufferzónát alkottak az 1990-es években. A balti államok Európai Uniós csatlakozásával vált nyilvánvalóvá az új kapcsolatrendszerek kiépítése, ami a pufferzóna fragmentálódásához vezetett. A köztes-európai régióhoz közvetlenül, több kulturális és történelmi szállal kapcsolódó térség (Belarusz, Moldova, Ukrajna) mellett karakterisztikussá váltak a Kaukázuson túli országok (Azerbajdzsán, Grúzia, Örményország), valamint az egykori szovjet Közép-Ázsiának nevezett terület államai (Kazahsztán, Üzbegisztán, Kirgízia, Türkmenisztán, Tádzsikisztán). Az etnikai földrajzi kutatásokat bemutató könyvsorozatunk legújabb kötete ezekre a világgazdaságban és geopolitikában is helyüket kereső, ugyanakkor felemelkedőben lévő, de egyúttal többdimenziós problémákkal küzdő térségekre fókuszál.

A sorozat előző két kötete esetében megszokott koncepciót követő, többrétegű jelenségeket feltáró írások szerzői gárdájának zöme már több éve az ELTE Földrajz- és Földtudományi Intézetében működő Etnikai és Vallásföldrajzi Műhelyben tevékenykedik. Új elemként a vizsgálatok keretét jelentő oroszországi történelmi fejlődési pályák és formálódó belső törésvonalak mellett a szovjet éra rendszerszintű társadalmi és gazdasági elemei is megjelennek a témák felvezetéseként. Az etnicitás makroregionális sajátosságainak feltárása mellett pedig ezúttal a különböző etnikumok városi terekben megfigyelhető térformálása is feltűnik a vizsgált jelenségek és folyamatok között. Így a kötet írásait nemcsak az etnikai földrajz, hanem a városföldrajz, a történelem és generálisan a társadalomtudományok iránt érdeklődőknek is ajánlhatjuk.